Téma: A nagy Ex.
Nem vagyunk barátok, csak udvariasan mosolygunk.
"Nem beszélhetünk arról, hogy milyen jó volt együtt, nem beszélhetünk arról, hogy mennyire nem jó most. Az ember úgy érzi, bármit mondd, azzal csak rosszabb lesz."
Ez a HIMYM-ből van, Ted mondta Robinról.
Minél szomorúbb az ember egy szerelmi csalódás miatt, annál inkább gondolja úgy, hogy minden film, minden zene csak róluk szól :). Ez már szánalmas.
Van valamilyen definicó a nagy szerelem visszatérésére? Vagy mindenkinél más? Lehet, csak pár hónap is, hogy rájöjjön a két fél, hogy rosszul döntöttek? Vagy ez mindenképpen kevés? És ha évek, akkor mennyi? Kettő, vagy 22? Érdemes erre várni, vagy csak úgy jön, amikor már nem számítunk rá? Szenvedünk 5 évig, otthagyjuk, majd a 6. évben jeleár ennek a verziónak nagyon "középpontban akarok lenni" szaga van. Amikor megszűnik az érdeklődés, a másik akkor fog lépni. Ez független az időtől. Akkor a kérdés az, hogy mi van akkor, ha nem jut el a másik agyáig, hogy már lemondtunk róla. És még mindig azt hiszi, oda vagyunk érte? Ez azért van, mert ezt akarja hinni. És ez végül is jó. Azt jelenti, ő is így érez. Akkor meg mi a fenét csinálunk? Minek ez a cirkusz? Megmondom én: Csak.
Mert ilyen a férfi-nő kapcsolat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.