DreamAboutHim

 Nem vagyok jól. Pontosabban nem vagyok magamnál. Ez mondjuk érthető is.
Nem tudom felfogni, ami történt. Még nagyon friss. És ami a legrosszabb, egyedül vagyok vele. Senki nem tud róla (kivéve a résztvevőket) és a "kívülálló szőkét", akit imádok. Ő nem háborodott fel, amiért hálás vagyok neki. Azzal nem segített volna, ha csak szidja. Tudom, hogy nekem akar jót. Ennek tudatában hallgattam a véleményét. Szerinte nem bírt magával. Vagyis nem volt magánál és nem tudta kontrollálni magát. Esetlegesen, mivel ha valaki, mindig én fekszem mellette, így gondolhatott erre is. Mindegy. Nem tudom. Én sem, és ő pedig megmagyarázni nem tudja, természetesen.

Kértem reggel, munkába menet, hogy tegyen le a buszmegállóban. Persze tovább ment. Abban a pillanatban elkezdtem zokogni. Addid tartottam magam. Reggel is higgadtan beszéltem vele. De akkor nem bírtam tovább.

Ölelget, csókolgat. Mert annyira sajnálja, hogy akaratán kívül ilyen fájdalmat okoz/ott nekem. Mert hogy nem emlékszik, az biztos. Látom rajta, h nem biztos abban, h nem csinált semmit. De még ez is jobb, mintha a megbánást látnám.

 

"...Egy józan, egy merész. A kettő párharcából dől el, merre mész."

Igen, a józan ész. Hogy döntsünk? Hallgassunk mindig a szívünkre, az az igaz út,

 vagy ésszerűen, és akkor minden rendben lesz?!?

Szeretlek.

Tudom, hogy szeretsz, de ez nem azt jelenti, hogy újra bízom benned. :(

Miért vagy benne minden álmomban? Nem lehet megmagyarázni. Vagyis a magyarázat: Őrültek vagyunk és nem bolondok... Talán

Szóval dönteni kellene: 

szív és az ész

Nekem nem megy. Téged szeretlek.

Ha csak a fele igaz annak, ami köztünk volt. Akkor nem lehet ebből csak úgy kilépni és hátat fordítani.

Igen, Téged nehéz pótolni.

Csak azt nem tudom, miért kell mindig idő ahhoz, hogy rájöjjünk.

Mire gondoltál, hogy újra felbukkansz és én majd a karjaidba olmlok?

Vagy folytatunk mindent, vagy újra kezdjük? Tök mindegy. Ez nem működik.

Ez benne marad az emberben A tüske. Nem tudsz ugyanúgy viselkedni. Nem megy. Megint szürke lesz és bizalom nélküli. Ugyanott nem lehet folytatni. Nincs rá lehetőség. Elmúlt az ideje. Meg volt rá az esélyünk,de elbaltáztuk. Sajnálom, de ez az igazság. Hiába teszünk úgy, mintha nem változott volna semmi. Valami igen is változott: mi. Már nincs mi. Vagy te, aki túlélted, és vagyok én, aki túléltem. Nem  lesz újra mi.

Leszel te meg én, de mindkettőnknél ott lesz a kiskapu.

Az emlék , a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az élet. 

 Élj úgy ne kérj elnézést  
Tanmese
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor , amikor elveszti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.
Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött a kerítés fájába.
Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.
Ekkor az apja azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon, ki egy szöget a kerítésből.
A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte az apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.
Az apa elkísérte fiát a kerítéshez, és így szólt:
„Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen. Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen."
Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad. A szavakkal okozott seb olyan, mint egy fizikai seb. A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek, bátorítanak. Ők mindig készek téged meghallgatni mindannyiszor, amikor neked arra szükséged van, támogatnak, kitárják előtted a szívüket. Mutasd meg barátaidnak, mennyire is szereted őket!!!



 

"Az összetört szívre a gyógyír az idő. "

Ez egy akkora marhaság. Sajnos nem igaz.

" Néha hiába tudod valamiről, hogy hiba, akkor is el kell követned. " by Ted / HIMYM

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

 Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek!

Szeretlek Apu!

 Szeretlek Apu! Szeretlek Apu! Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu! SZeretlek Apu! Szeretlek Apu! Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu! Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

SZERETLEK Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Szeretlek Apu!

Nagyon szeretlek!

Nagyon! És tudom, hogy ezt sokszor nem tudom kifejezni. Sokszor csalódást okozok. Tudom, hogy szeretsz, és annyira sajnálom, hogy fájdalmat okozok neked.

Tudom, addig kell szeretnünk egymást és örömöt okozni a szeretteinknek, ameddig lehetőségünk van rá. Mert nem tudhatjuk, hogy mikor ragad el a halál. Ki kell élvezni az életünk pillanatait, és minden időt együtt tölteni.

Szeretlek!

És ígérem, több és értékesebb időt fogunk együtt tölteni.

Apu!

Nem vagyunk barátok, csak udvariasan mosolygunk.

Szeretlek.- mondta.
Szeretlek. -mondtam. És folytattam: tudtuk, hogy szeretjük egymást, hiszen ezt érzi az ember, még ha ritkán találkozunk is. Az évek folyamán kialakult érzések nem változnak egyik napról a másikra.
Talán csak nem hittük el, hogy ez lehetséges. Ennyi minden után, ami velünk történt. És gyávák voltunk beismerni.

Egyszer fogadalmat tettünk egymásnak. Hogy többé nem hagyjuk elmenni a másikat. De egyikőnk sem tartotta be az ígéretét.

Tudom, hogy önző dolog, de nem kívánom, hogy boldog légy valaki mással. Majd egyszer felülemelkedek a hibáimon és másképp fogom gondolni, de akkor már nem fogunk találkozni. Ezért mondom most.

Miért nem nézel rám? -kérdezte. Mire én:
Mert akkor nem tudok hazudni neked. Bárki másnak. De neked nem.

Nem tudom azt mondani, hogy vége. Amíg te sem mondod.
Visszaadtam a gyűrűt, mert csak a reményt tartotta bennem. És ettől szenvedek. De a te döntésed meghozta az én döntésemet is: nem akarok veled "járni". Újra előlről kezdeni, és így végezni. Nem akarom. 7 év telt el. Sokat változtunk. De még mindig nem vagyunk elég érettek. Többet várunk a másiktól. A lehetetlent, folyton megfelelni a másiknak és a rózsaszín felhőt. Ez nincs. Ez nem igaz. Csak elfogadni a másikat.
 

Ismét elkéstem, és ezt már a főnök sem hagyhatta szó nélkül.
Nem akart kidobni az ágy? - kérdezte vigyorogva.
Ó, nem erről van szó, csak ütközésem van a „Star Wars ideológiájának teljes megismerése és megértése” című kurzussal. -mondtam kissé gúnyosan.
Oh, komolyan? -szólt meglepődve, hogy kinyitottam a szám.
Igen!- mondom mosolyogva, hiszen nyeregben éreztem magam.
És hol van ez a tanfolyam? A franci ágyban? -mondta, és megint nevetett.
Igazság szerint az Egészségház út 11-ben, általában,. Viszont ha működik a kávéfőzőm programórája, akkor az Kert utcáin a kedvenc futócipőmben. - Nagyon magabiztos voltam, és egy kicsit ingerült is.

 Elegem volt a pasiból, hogy főnöknek hiszi magát. Igaz, kidobhatott volna, de a lényeg az, hogy kiálltam magamért. Így is megcsinálom, gondoltam magamban, nem kell, hogy még miatta is szenvedjek. Szóval megmondtam neki, hol lakom, valamint a napi 8-10 óráig terjedő időszakom helyszínét is.
 Ez valószínűleg nem volt jó húzás, bár jól esett kimondani. :)
 

Téma: A nagy Ex.

Nem vagyunk barátok, csak udvariasan mosolygunk.

"Nem beszélhetünk arról, hogy milyen jó volt együtt, nem beszélhetünk arról, hogy mennyire nem jó most. Az ember úgy érzi, bármit mondd, azzal csak rosszabb lesz."

Ez a HIMYM-ből van, Ted mondta Robinról.

Minél szomorúbb az ember egy szerelmi csalódás miatt, annál inkább gondolja úgy, hogy minden film, minden zene csak róluk szól :). Ez már szánalmas.

Van valamilyen definicó a nagy szerelem visszatérésére? Vagy mindenkinél más? Lehet, csak pár hónap is, hogy rájöjjön a két fél, hogy rosszul döntöttek? Vagy ez mindenképpen kevés? És ha évek, akkor mennyi? Kettő, vagy 22? Érdemes erre várni, vagy csak úgy jön, amikor már nem számítunk rá? Szenvedünk 5 évig, otthagyjuk, majd a 6. évben jeleár ennek a verziónak nagyon "középpontban akarok lenni" szaga van. Amikor megszűnik az érdeklődés, a másik akkor fog lépni. Ez független az időtől. Akkor a kérdés az, hogy mi van akkor, ha nem jut el a másik agyáig, hogy már lemondtunk róla. És még mindig azt hiszi, oda vagyunk érte? Ez azért van, mert ezt akarja hinni. És ez végül is jó. Azt jelenti, ő is így érez. Akkor meg mi a fenét csinálunk? Minek ez a cirkusz? Megmondom én: Csak.

Mert ilyen a férfi-nő kapcsolat.

 
 

Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.

(Elizabeth Lee Wurtzel)

Ez egy nagyon találó idézet.

Mostanában jellemző rám ez. Nagyon érzékeny vagyok és ezt nem megfelelően kezelem. Sokszor ingerült vagyok. (Bár anyám szerint mindennek az oka a kaktusz a hálószobámban. Amiatt vagyok ilyen "szúrós":) Na de erről majd később.)

Szóval találnom kell valami, vagy valakit :), hogy levezethessem a felgyülemlett feszültséget. Nagyon zavarnak a kötöttségek. Sok gondot okaoz nekem, hogy mindenkinek megfeleljek. 

Szebb jövőt!

Pox (aki már nem Pox-de erről is később)