"...Egy józan, egy merész. A kettő párharcából dől el, merre mész."
Igen, a józan ész. Hogy döntsünk? Hallgassunk mindig a szívünkre, az az igaz út,
vagy ésszerűen, és akkor minden rendben lesz?!?
Szeretlek.
Tudom, hogy szeretsz, de ez nem azt jelenti, hogy újra bízom benned. :(
Miért vagy benne minden álmomban? Nem lehet megmagyarázni. Vagyis a magyarázat: Őrültek vagyunk és nem bolondok... Talán
Szóval dönteni kellene:
szív és az ész
Nekem nem megy. Téged szeretlek.
Ha csak a fele igaz annak, ami köztünk volt. Akkor nem lehet ebből csak úgy kilépni és hátat fordítani.
Igen, Téged nehéz pótolni.
Csak azt nem tudom, miért kell mindig idő ahhoz, hogy rájöjjünk.
Mire gondoltál, hogy újra felbukkansz és én majd a karjaidba olmlok?
Vagy folytatunk mindent, vagy újra kezdjük? Tök mindegy. Ez nem működik.
Ez benne marad az emberben A tüske. Nem tudsz ugyanúgy viselkedni. Nem megy. Megint szürke lesz és bizalom nélküli. Ugyanott nem lehet folytatni. Nincs rá lehetőség. Elmúlt az ideje. Meg volt rá az esélyünk,de elbaltáztuk. Sajnálom, de ez az igazság. Hiába teszünk úgy, mintha nem változott volna semmi. Valami igen is változott: mi. Már nincs mi. Vagy te, aki túlélted, és vagyok én, aki túléltem. Nem lesz újra mi.
Leszel te meg én, de mindkettőnknél ott lesz a kiskapu.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.